Történet

Az egyházmegye megalakulását követően létesült püspöki könyvtár alapját az Egerből kapott könyvek képezték, és ez az idők folyamán a szatmári püspökök könyvhagyatékaival és a káptalani könyvtárral gyarapodott. A korai gyarapítások között említésre méltó Klobusiczky Péter püspök tekintélyes hagyatéka, illetve a Hám János idejében történt könyvvásárlások, ám az állománybővítésben az igazán jelentős előrelépést Schlauch Lőrinc püspök tette azzal, hogy egyesítette a püspöki és káptalani könyvtárat, illetve 1873-ban Török János hírlapíró és könyvgyűjtő könyvtárát megvásárolta, majd azt 1887-ben, Nagyváradra való távozásakor az egyházmegyének ajándékozta. Az értékes kollekció betűrendes katalógusát Meszlényi püspök 1900-ban adta ki attól a gondolattól vezérelve, hogy – amint a katalógushoz írt előszóban állítja – „a könyvtárak az elrejtett kincshez hasonlítanak, ha az azokban őrzött könyvek lajstroma nem létezik.”

Meszlényi Gyula püspöknek a nyomtatott kultúra és könyvtárügy iránti elkötelezettsége két vonatkozásban is figyelemre méltó. Elődjének,Schlauch Lőrinc püspök értékes könyvtárának nemcsak gondozását, hanem szakszerű katalógusának elkészítését és kiadását is felvállalta. E munkájának köszönhetően rendelkezünk teljes képpel a híres gyűjteményről. Másfelől köztudott, hogy egy könyvgyűjtemény teljes értékűvé csak a könyvtár keretei között válhat, ezért a püspök gondoskodott az egyházmegyében régóta hiányolt tágasabb könyvtárépület megépítéséről is, amelyet 1891-92-ben adtak át. Az új könyvtárnak Meszlényi püspök – a nagy adományozónak, Schlauch Lőrincnek emléket állítva – a Bibliotheca Laurenziana nevet adta. A Bibliotheca Laurenziana című katalógus külön függelékekben sorolja fel a Török-Schlauch könyvtár legértékesebb és legrégibb könyveit, ősnyomtatványait illetve kéziratait. A névjegyzék alapján megállapítható, hogy a több mint tízezer kiadványt tartalmazó kollekció jelentős része a magyar kulturális örökség számára értékes hungarikumból, 1711 előtt nyomtatott magyar vagy magyar vonatkozású könyvekből állt.

A könyvtárépítés eredménye a püspöki palota keleti szárnyában működő szemináriumhoz csatolt impozáns épületrész, amelyben jelenleg a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum (régebbi nevén Hám János Római Katolikus Iskolaközpont) könyvtára és az egyházmegyei könyvtár mellett az iskola torna- és díszterme található. Itt eredetileg a könyvtárnak két terem adott helyet, külön helyiségben tartották ugyanis a Török-Schlauch-féle könyvtárat, míg egy nagyobb teremben a püspöki és káptalani gyűjtemények álltak. A könyvtár tovább gyarapodott Meszlényi püspök, valamint Irsik Ferenc és Keszler Ferenc kanonokok adományaival és hagyatékaival is. Az egyházmegye fennállásának első jubileumán egyes források szerint körülbelül 60 000 könyvet tartottak nyilván. Meszlényi Gyula – bibliofil lévén – maga is többszáz könyvet adományozott a könyvtárnak, s valószínű, hogy közel kétezer kötetes magánkönyvtára egészében az egyházmegyei könyvtárba került. „Dilectione et pace” jelmondatos ex librisével sok könyvet tartanak ma is nyilván különböző könyvtárakban. A Meszlényi által olyan fontosnak tartott könyvtár további sorsának fontos epizódja, hogy Fiedler István püspök a két világháború közötti ínséges időszakban, 1930-ban a budapesti Ranschburg antikváriusnak eladta a Török-Schlauch könyvtárat, és annak árából templomokat építtetett. A kollekciót nagyrészt egészében (a kisnyomtatványok és füzetek kivételével) 1946-ban a szlovák oktatási- és kulturális minisztérium vásárolta meg az antikváriumtól, és azt az akkori pozsonyi egyetem könyvtárának (Univerzitná Kniznica) engedte át, amely napjainkban Szlovákia nemzeti könyvtári feladatát látja el. Szerencsére a szlovák intézmény gondoskodott arról, hogy a Schlauch könyvtár ezen a néven különgyűjteményként fennmaradjon. Míg az első világháborút valahogy átvészelte a könyvtár, a szeminárium államosítása 1948-ban a Meszlényi püspök által felépített intézménynek és értékes állományának a végét jelentette.

A közel másfél évszázadig gyarapodó gyűjtemény a felelőtlen, a múltat értékelni nem tudó kulturális vandalizmus áldozata lett. A pusztításból megmaradt könyveket a kolozsvári Román Akadémiai Könyvtárba szállították, ahol „feltárásukat” csak 1990 után kezdték el. A újra elismert szatmári püspökségen felmerült az igény, hogy az egyházmegye területén időközben átmentett és folyamatosan gyarapodó könyvállományát egy intézményes és szakszerű keretek között működő könyvtár gondjaira bízza. Ekkortájt 1992-t írunk, a könyvtár szervezésére még nincs elegendő energia és anyagi forrás sem, az egyházmegye sürgősebb feladatokkal szembesül. A könyvtár szempontjából is sorsdöntő prioritás az egyházi oktatás szervezése, amely eredményeképpen két teológiai profilú iskolaközpont is létrejött Szatmárnémetiben a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum  illetve Nagykárolyban a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum (régebbi nevén Kalazanci Szent József Iskolaközpont). Az iskolák nélkül a többnyire teológiai jellegű egyházmegyei gyűjtemény létjogosultsága bizonyos szempontból megkérdőjelezhető lenne. Ezzel szemben a könyvtár és fiókkönyvtárai ma hasznos háttérintézményként is működnek: nemcsak a vallásos irodalmat szolgáltatják, hanem a hitoktatáshoz nélkülözhetetlen dokumentumokat és segédeszközöket is. A könyvtárak így értelemszerűen elláthatják a katekétikai információs központra háruló feladatok nagy részét. Az egyházmegyei könyvtár mai formájában 2004–2006 között jött létre. Ebben az időszakban folyt a szatmári püspöki palota, a Hám János Líceumnak otthont adó szárny felújítása, s így 2004-ben a szatmári könyvtár is helyet kap az intézményben. Az épületválasztás szerencsés volt, hiszen a könyvtár alapfeladata az oktatás segítése is: a szatmári könyvtár iskolakönyvtárként is és nyilvános egyházmegyei könyvtárként is működik. A szatmári könyvtár mintájára egy méreteiben szerényebb könyvtárat létesítettünk a nagykárolyi Szent László Közösségi Házban 2006-ban. A létrehozást követő évben itt is célszerűnek mutatkozott a Kalazanci Szent József Líceum „régi-új” ingatlanába (az időközben visszaszolgáltatott volt piarista iskola épületébe) költöztetni a gyűjteményt.

A könyvtár struktúrájának kialakításában fontos szempont volt az aránylag nagy méretű állomány (kb. 60.000 kötet) raktározásának megoldása, valamint az aktív állomány szabadpolcos elrendezésének kérdése is. A legnagyobb kihívásnak mégis a különböző adományokból, papi hagyatékokból és könyvvásárlásokból összeálló állomány katalogizálása bizonyult, ugyanis kis számú könyvtáros csapat rövid idő alatt a lehető legnagyobb mennyiségű könyv katalogizálását vállalta és igyekezett teljesíteni: jelenleg a három könyvtári adatbázisunk több mint 38.000 rekordot számlál. Ezt a munkát négy éven át végezte folyamatosan három kolléga.

A könyvek szabadpolcos elrendezése lehetővé teszi az önálló kutatást. A dokumentumok között számítógépes adatbázis segítségével is el lehet igazodni.